irányár

Hungarian

Etymology

irány (“direction”) +‎ ár (“price”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiraːɲaːr]
  • Hyphenation: irány‧ár

Noun

irányár (plural irányárak)

  1. (commerce) guide price (a provided or recommended approximate price given for information only)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative irányár irányárak
accusative irányárat irányárakat
dative irányárnak irányáraknak
instrumental irányárral irányárakkal
causal-final irányárért irányárakért
translative irányárrá irányárakká
terminative irányárig irányárakig
essive-formal irányárként irányárakként
essive-modal — —
inessive irányárban irányárakban
superessive irányáron irányárakon
adessive irányárnál irányáraknál
illative irányárba irányárakba
sublative irányárra irányárakra
allative irányárhoz irányárakhoz
elative irányárból irányárakból
delative irányárról irányárakról
ablative irányártól irányáraktól
Possessive forms of irányár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. irányáram irányáraim
2nd person sing. irányárad irányáraid
3rd person sing. irányára irányárai
1st person plural irányárunk irányáraink
2nd person plural irányáratok irányáraitok
3rd person plural irányáruk irányáraik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.