felel

Hungarian

fél (“fellow human being”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

felel

(transitive) to answer, to reply
(transitive) to be responsible
(transitive, school) to tell the previously learned lesson to a teacher who may ask questions

conjugation of felel

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			felelni
Past participle			felelt
Present participle			felelő
Future participle			felelendő
Adverbial participle			felelve
Potential			felelhet
Indicative mood	Present	Indefinite	felelek	felelsz	felel	felelünk	feleltek	felelnek
	Present	Definite	felelem én téged/titeket felellek	feleled	feleli	feleljük	felelitek	felelik
	Past	Indefinite	feleltem	feleltél	felelt	feleltünk	feleltetek	feleltek
	Past	Definite	feleltem én téged/titeket feleltelek	felelted	felelte	feleltük	feleltétek	felelték
Conditional mood	Present	Indefinite	felelnék	felelnél	felelne	felelnénk	felelnétek	felelnének
Conditional mood	Present	Definite	felelném én téged/titeket felelnélek	felelnéd	felelné	felelnénk	felelnétek	felelnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	feleljek	felelj or feleljél	feleljen	feleljünk	feleljetek	feleljenek
Subjunctive mood	Present	Definite	feleljem én téged/titeket feleljelek	feleld or feleljed	felelje	feleljük	feleljétek	feleljék
Conjugated infinitive			felelnem	felelned	felelnie	felelnünk	felelnetek	felelniük

(With verbal prefixes):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.