emberlakatlan

Hungarian

Etymology

ember (“human”) +‎ lakatlan (“uninhabited, unpopulated”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛmbɛrlɒkɒtlɒn]
  • Hyphenation: em‧ber‧la‧kat‧lan

Adjective

emberlakatlan (not comparable)

  1. (rare, literary) uninhabited, unpopulated (by people)
    • 1869, Mór Jókai, A kőszívű ember fiai, part 2, chapter 18:
      A hajnal a puszta közepén találta Ödönt. Sík, emberlakatlan róna közepett. ¶ Körös-körül csak puszta föld és puszta ég. ¶ Az égen egyedül kóvályog egy pusztai sas; a síkon egyedül üget a magányos lovag.
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 5, chapter 1:
      El van határozva. Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségeért s szerelmeért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a rémek pusztájában, miután testét-lelkét sajátjává tette.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.