elégtétel
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛleːkteːtɛl]
- Hyphenation: elég‧té‧tel
Noun
elégtétel (plural elégtételek)
- satisfaction, amends (vindication for a wrong suffered)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elégtétel | elégtételek |
| accusative | elégtételt | elégtételeket |
| dative | elégtételnek | elégtételeknek |
| instrumental | elégtétellel | elégtételekkel |
| causal-final | elégtételért | elégtételekért |
| translative | elégtétellé | elégtételekké |
| terminative | elégtételig | elégtételekig |
| essive-formal | elégtételként | elégtételekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elégtételben | elégtételekben |
| superessive | elégtételen | elégtételeken |
| adessive | elégtételnél | elégtételeknél |
| illative | elégtételbe | elégtételekbe |
| sublative | elégtételre | elégtételekre |
| allative | elégtételhez | elégtételekhez |
| elative | elégtételből | elégtételekből |
| delative | elégtételről | elégtételekről |
| ablative | elégtételtől | elégtételektől |
| Possessive forms of elégtétel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | elégtételem | elégtételeim |
| 2nd person sing. | elégtételed | elégtételeid |
| 3rd person sing. | elégtétele | elégtételei |
| 1st person plural | elégtételünk | elégtételeink |
| 2nd person plural | elégtételetek | elégtételeitek |
| 3rd person plural | elégtételük | elégtételeik |
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.