cúg

See also: cug and çuğ

Hungarian

Etymology

From German Zug (“draught”).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈt͡suːɡ]

Noun

cúg (plural cúgok)

  1. (colloquial) draught (a current of air)
    • 1912, Zsigmond Móricz, Kerek Ferkó, chapter 1:
      A falakról lógó tapétafoszlányok szinte nevetve lobogtak meg a cúgban. A plafon tajtékbarna volt a régi füsttől, s körül embermagasságban fényes barna réteg borította a falakat, mert itt falhoz szokás támaszkodni, kivált egy-egy heves kártyakompánia körül, mikor az adóellenőr két-három korona veszteséggel áll fel!

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative cúg cúgok
accusative cúgot cúgokat
dative cúgnak cúgoknak
instrumental cúggal cúgokkal
causal-final cúgért cúgokért
translative cúggá cúgokká
terminative cúgig cúgokig
essive-formal cúgként cúgokként
essive-modal — —
inessive cúgban cúgokban
superessive cúgon cúgokon
adessive cúgnál cúgoknál
illative cúgba cúgokba
sublative cúgra cúgokra
allative cúghoz cúgokhoz
elative cúgból cúgokból
delative cúgról cúgokról
ablative cúgtól cúgoktól
Possessive forms of cúg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. cúgom cúgjaim
2nd person sing. cúgod cúgjaid
3rd person sing. cúgja cúgjai
1st person plural cúgunk cúgjaink
2nd person plural cúgotok cúgjaitok
3rd person plural cúgjuk cúgjaik

Synonyms

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.