biztos

Hungarian

From bízik (“to trust”)

biztos (comparative biztosabb, superlative legbiztosabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	biztos	biztosak
accusative	biztosat	biztosakat
dative	biztosnak	biztosaknak
instrumental	biztossal	biztosakkal
causal-final	biztosért	biztosakért
translative	biztossá	biztosakká
terminative	biztosig	biztosakig
essive-formal	biztosként	biztosakként
essive-modal	—	—
inessive	biztosban	biztosakban
superessive	biztoson	biztosakon
adessive	biztosnál	biztosaknál
illative	biztosba	biztosakba
sublative	biztosra	biztosakra
allative	biztoshoz	biztosakhoz
elative	biztosból	biztosakból
delative	biztosról	biztosakról
ablative	biztostól	biztosaktól

biztos (not comparable)

To make clear that the meaning surely, certainly is implied, one can use biztos as the adjective and the word hogy (“that”) as in:

Biztos, hogy ők voltak azok. - It is sure that it was them.

This makes it clear that it is not a probability but a certainty in contrast to the ambiguous

Biztos ők voltak azok. - Perhaps it was them. / It was surely them.

biztos (plural biztosok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	biztos	biztosok
accusative	biztost	biztosokat
dative	biztosnak	biztosoknak
instrumental	biztossal	biztosokkal
causal-final	biztosért	biztosokért
translative	biztossá	biztosokká
terminative	biztosig	biztosokig
essive-formal	biztosként	biztosokként
essive-modal	—	—
inessive	biztosban	biztosokban
superessive	biztoson	biztosokon
adessive	biztosnál	biztosoknál
illative	biztosba	biztosokba
sublative	biztosra	biztosokra
allative	biztoshoz	biztosokhoz
elative	biztosból	biztosokból
delative	biztosról	biztosokról
ablative	biztostól	biztosoktól

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.