öszvér
Hungarian
Etymology
Unknown origin.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøsveːr]
- Hyphenation: ösz‧vér
Noun
öszvér (plural öszvérek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | öszvér | öszvérek |
| accusative | öszvért | öszvéreket |
| dative | öszvérnek | öszvéreknek |
| instrumental | öszvérrel | öszvérekkel |
| causal-final | öszvérért | öszvérekért |
| translative | öszvérré | öszvérekké |
| terminative | öszvérig | öszvérekig |
| essive-formal | öszvérként | öszvérekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | öszvérben | öszvérekben |
| superessive | öszvéren | öszvéreken |
| adessive | öszvérnél | öszvéreknél |
| illative | öszvérbe | öszvérekbe |
| sublative | öszvérre | öszvérekre |
| allative | öszvérhez | öszvérekhez |
| elative | öszvérből | öszvérekből |
| delative | öszvérről | öszvérekről |
| ablative | öszvértől | öszvérektől |
| Possessive forms of öszvér | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | öszvérem | öszvéreim |
| 2nd person sing. | öszvéred | öszvéreid |
| 3rd person sing. | öszvére | öszvérei |
| 1st person plural | öszvérünk | öszvéreink |
| 2nd person plural | öszvéretek | öszvéreitek |
| 3rd person plural | öszvérük | öszvéreik |
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.