ízület

Hungarian

Etymology

ízül (“to be attached by a joint, to form a joint with something”) +‎ -et (“noun-forming suffix”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiːzylɛt], [ˈizylɛt]
  • Hyphenation: ízü‧let

Noun

ízület (plural ízületek)

  1. (anatomy) joint, articulation (any part of the body where two bones join)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ízület ízületek
accusative ízületet ízületeket
dative ízületnek ízületeknek
instrumental ízülettel ízületekkel
causal-final ízületért ízületekért
translative ízületté ízületekké
terminative ízületig ízületekig
essive-formal ízületként ízületekként
essive-modal — —
inessive ízületben ízületekben
superessive ízületen ízületeken
adessive ízületnél ízületeknél
illative ízületbe ízületekbe
sublative ízületre ízületekre
allative ízülethez ízületekhez
elative ízületből ízületekből
delative ízületről ízületekről
ablative ízülettől ízületektől
Possessive forms of ízület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ízületem ízületeim
2nd person sing. ízületed ízületeid
3rd person sing. ízülete ízületei
1st person plural ízületünk ízületeink
2nd person plural ízületetek ízületeitek
3rd person plural ízületük ízületeik

Derived terms

Further reading

  • ízület in A magyar nyelv értelmező szótára
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.