érvény

Hungarian

Etymology

ér (“to be worth something”) +‎ -vény. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrveːɲ]
  • Hyphenation: ér‧vény

Noun

érvény (plural érvények)

  1. validity, force
    érvényben van ― to be valid

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érvény érvények
accusative érvényt érvényeket
dative érvénynek érvényeknek
instrumental érvénnyel érvényekkel
causal-final érvényért érvényekért
translative érvénnyé érvényekké
terminative érvényig érvényekig
essive-formal érvényként érvényekként
essive-modal — —
inessive érvényben érvényekben
superessive érvényen érvényeken
adessive érvénynél érvényeknél
illative érvénybe érvényekbe
sublative érvényre érvényekre
allative érvényhez érvényekhez
elative érvényből érvényekből
delative érvényről érvényekről
ablative érvénytől érvényektől
Possessive forms of érvény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érvényem érvényeim
2nd person sing. érvényed érvényeid
3rd person sing. érvénye érvényei
1st person plural érvényünk érvényeink
2nd person plural érvényetek érvényeitek
3rd person plural érvényük érvényeik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.